Abszolút állatszerető, sőt mondhatni állatbolond családba születtem. Mindenféle állatot tartottunk; nyulat, hörcsögöt, tengerimalacot, papagájt, Apunak még lovai is voltak. Az állatok szeretete a kezdetektől meghatározta az életemet. Ezért is választottam továbbtanuláskor egy állategészségügyi szakközépiskolát. Bár ott főleg haszonállatokkal foglalkoztunk, úgy gondoltam a megszerzett tudás a kutyázásban is hasznos lesz. Úgy véltem, ez az iskola jó alap lesz ahhoz, hogy állatorvos lehessek. Ugyanis nagyon szerettem volna állatorvos lenni, de egy elrontott egyetemi felvételi után nem próbálkoztam többet. Végül állattenyésztő mérnök lettem.

Az első családi kutyánk egy fehér puli volt, majd lett egy golden retriever jellegű keverékünk. A collie iránti érdeklődésemet Eric Knight: Lassie hazatér című regénye hozta meg. Imádtam a könyvet, kívülről fújtam, és közben borzasztóan vágytam egy ilyen kutyára. Ráadásul nem sokkal később személyesen is volt alkalmam megismerkedni a fajtával, amikor a közelünkben került egy elég mutatós dark sable collie kan, Kanberki Rosszcsont Ali. Ali gazdáival igen jó kapcsolatba kerültünk, sokat találkoztunk, beszélgettünk a fajtáról. Igyekeztem annyit megtudni a collieról amennyit csak lehet. Vettem a kutyás könyveket, újságokat, és elkezdtem kutyakiállításokra járni, még kutya nélkül, csak úgy, nézelődni. Figyeltem a tenyésztőket, az akkori kutyákat, tanulmányoztam a törzskönyveiket, minden érdekelt ami a collie-val kapcsolatos volt. Végül – 1990-ben - hosszas könyörgés után megkaptam az első colliem, Sandy-t (Alsóuti Jenny). Ekkor 14 éves voltam. A kutyázásban a - nálam 4 évvel fiatalabb - húgom, Magdi volt a társam, ő segített mindenben, illetve segít a mai napig, annak ellenére, hogy aktívan nem kutyázik. Sőt, Sandy eredetileg az ő kutyája volt, csak később azután másképp hozta az élet és végül az én kutyám lett. A kutyázásomat egyébként nem csak a húgom, hanem az egész családom támogatta / támogatja.

Sandy érkezése egy kicsit meglepően alakult. Ismertem ugye Alit, a dark sable kant, és nagyon tetszett ez a szín, olyat szerettem volna. Át is néztem Szinák János és Veress István fajtaismertető könyvét, a Kutyakalauzt, abban keresgéltem, hogy vajon milyen szín ez pontosan. Meg is találtam a könyvben egy szép colliet ugyanolyan színben, mint Ali, aki mellé oda volt írva, hogy tricolor. Ezért tricolor kutyát kezdtem keresni. Az Alsóuti kennel tenyésztője rendszeresen hirdetett a kutyás lapokban, láttam, hogy van eladó tricolor szukája. Mindenképpen szukát szerettem volna, hisz tervbe volt, hogy a kutyával szeretnék kiállításokra járni, majd tenyészteni. A tenyésztővel – Varga Andrással - levelezésbe kezdtem, még úgy a hagyományos módon, papíron, hiszen akkor nem volt más lehetőség. Leveleiben a tenyésztő tovább fokozta a lelkesedésem azzal, hogy leírta nekem, milyen hibátlan a kiskutya, hogy tényleg szinte tökéletes, és kifejezetten ajánlja kiállítási, továbbtenyésztési célra. Sőt még azt is felajánlotta, hogy miután hamarosan jön felénk autóval, el is hozza nekünk a kiskutyát.

Amikor Sandy megérkezett, akkor szembesültünk vele, hogy ez a szín, nem az a szín, mint amire mi gondoltunk. Ettől függetlenül Sandy maradt, és nem bántuk meg egy percre sem. Nagyon jó karakterű, kiválóan alkalmazkodó kutya volt. Autó híján rengeteget buszoztunk vele, mentünk kiképzésre, kiállításra, kirándultunk, vittük mindenhova.